Két teljesen különböző dinamika jellemző a kis és a nagy esküvőkre. A nagy esküvők az elején sokkal jobban igénylik az irányítást, később már viszi őket a kezdeti lendület. A kicsiket könnyű beindítani, de hamarabb leül a hangulat és többször kell „megtolni” a bulit.
Az egyházi szertartás sokkal kötöttebb, mint a polgári, ezért most kizárólag az anyakönyvvezető vagy szertartásvezetős esketésről lesz szó.
Minden szertartásnak van sorrendje, kezdjük előbb ezzel
Az esküvőnek sajátos etikettje van. Általánosságban elmondható, hogy mindent menyasszony oldalról kezdünk az esküvőn
A szertartáson a menyasszonyt kérdezik, hogy hozzámegy-e a vőlegényhez? Ő írja alá először az anyakönyvet, a vacsora előtti részben a ceremóniamester bevezetője után, az ő családjából mondják először a pohárköszöntőt, szóval általánosságban a menyasszony első mindenben.
Ha most valami nem jó, az azt jelenti, nincsen még vége…
Aki már sok esküvő szervezésében vett részt, annak biztosan nem mondok újat azzal, hogy az elhatározástól az esküvő megkezdésének pillanatáig meglehetősen jól leírható szakaszok ismerhetők fel. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy minden ugyanúgy zajlik mindenkivel a tervezés szakaszában, vannak, akik egy-egy szakasznak újra nekifutnak, van olyan szakasz ami ismétlődik.
Nem akarom lelőni a poént: de a végére tényleg minden jó lesz.
A legtöbb pár visszagondolva az esküvőjére, utólag már nem foglalkozik az apróbb hibákkal, a kisebb csúszásokkal, azaz a saját esküvőjét tökéletesenek látja. Ez így rendben van, de Ti, akik még most szervezitek, nem tudtok mit kezdeni azzal, hogy nyugi, úgyis minden tökéletes lesz.
Jó lenne pár kézzelfogható dolog, ami több az általános „érezd jól magad és sz@rj le mindent” típusú Menyaszonyi csevegős jótanácsoknál. Elször csak leírom, mint egy felsorolás, utána kitérek rá részletesen, hogy érthetőbb legyen